Ady Endre születésnapja óta kapható a Püski Könyvesboltban Cseke Péter legújabb CD-je, amelyen Ady szerelmes versei hallhatók. A Madách Színház színésze ezúttal nem szerepeiről és rendezéseiről beszél, hanem mindarról, ami ezeken túl van. Felvételeiről, a vidék szeretetéről, gyermekszínházról és a közéletről. Misszióról és szolgálatról. Álmokról, célokról és hitről.

– Cseke Péter és Sára Bernadett időről időre új CD-kkel jelentkezik. Mi ennek az oka?
– Először Balogh Sándor barátom vett rá, hogy készítsünk egy kazettát, amelyen feleségemmel, Sára Bernadettel XX. századi erdélyi költők szerelmes verseiből válogattunk. Ennek a kazettának az anyagát egészen hőskori körülmények között, a gardróbszobánkban vettük fel Tolcsvay Béla felszerelésével és közreműködésével. Sűrűn éltünk a rendszerváltozás körüli időkben, az embereknek talán sok minden fontosabb volt, mint a vers. Örömmel tapasztaltam, hogy mégis nagy sikere volt ennek a kazettának. Úgy éreztem, jó lenne folytatni. Régóta hevert a fiókomban egy olyan versösszeállítás, amelyet XX. századi magyar költők istenes verseiből állítottam össze.
– Mindig őriz a fiókjában tematikus összeállításokat?
– Idő kell, hogy a vers megérjen. Hogy megérezzem, belelássam, beleérezzem azt, hogy a költőnek mi volt a szándéka, és hogy kijöjjön a versből az, amit én szeretnék általa elmondani. Ez hosszú folyamat. Az első kazetta sikere után úgy döntöttem, ezt az összeállítást is megpróbálom megjelentetni. Végül is két CD-re jutott belőle. Az egyik a Kőtörő fű, a másik pedig az Úr érkezése címet viseli. Az árvíz évében jelentek meg, ezért sok példányt eljuttattam a bajba jutott területek plébániáira, ahol ezeket ajándékként szétosztották. Felvettem a kapcsolatot Kozma atyával, aki sokat segített nekem, és Kárpátaljára, Erdélybe és sok más, magyarok lakta helyre eljuttatta a CD-ket. Ezután készítettünk feleségemmel és ifj. Major István gordonkaművésszel egy Márai Sándor-versösszeállítást, most pedig Ady szerelmes verseiből válogattunk. Kiderült ugyanis, hogy olyan tematikus hanghordozó még nem jelent meg, amely kifejezetten Ady szerelmes verseiből ad válogatást úgy, hogy közben elhangzanak részletek Léda, Zsuka, Csinszka leveleiből, viszszaemlékezéseiből, naplórészleteiből. Emellett felhangzik néhány Reinitz Béla által megzenésített Ady-vers is Balogh Ágnes magánénekes előadásában.
– Furcsa választás Ady, úgy érzem, teljesen más egyéniség volt, mint ön.
– Mondhatom, nem volt egyszerű feladat nekem. Sokat töprengtem, miért, milyen lelkiállapotban írta a verseket. Például milyen kegyetlen, amiket az Elbocsátó szép üzenetben Lédának írt. De a címében ott van az, hogy „szép üzenet…” Miért? Rengeteget küszködtem Ady végletes, nagy indulataival. Csak érdekességképpen említem, hogy Ady abban a városban élt, dolgozott több éven keresztül, és írta az imént említett verset is, ahol én születtem, nevezetesen Nagyváradon. Pece-parti Párizsnak nevezete Váradot. Visszagondolva, gyerekkoromban még én is éreztem ennek a hangulatát – sajnos mára már eltűnt.
– Előadásai és a CD-készítés mellett egyetemre is jár, doktori fokozatot készül elérni. Disszertációjának témája a gyerekszínház. A Madáchban pedig ön felelős a gyermekelőadásokért már hosszú évek óta. Honnan ez az elkötelezettség?
– Csupán tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekekből lesz a jövő színházi közönsége. Elszomorít, hogy Budapesten már több mint tíz éve nincs gyerek- és ifjúsági színház. Ausztriában nem is egy, Csehországban tizenkilenc, az északi államokban többtucatnyi, de még Dél-Koreában is ötven körül van a számuk, és ezek mind államilag finanszírozott intézmények. Nálunk egyetlenegy sincs. Született ugyanis egy olyan koncepció, hogy a felnőttszínházak repertoárján szerepelnek majd gyermekdarabok is. Eleinte ez valóban így volt, aztán sorra elmaradoztak. Mert a gyerekdarab, ha igényes, sok pénzbe kerül. Óriási dolog, hogy több évtizedes huzavona után végre felépült a Nemzeti Színház. Szeretném, ha a következő a budapesti gyermek- és ifjúsági színház lenne.
– Szívesen lép fel vidéken is. Miért vállalja ezeket az utazással, kényelmetlenséggel járó feladatokat?
– A Turay Ida Színtársulat vidéki színházakba és művelődési házakba jár, és ott mutatja be nagyon színvonalas előadásait. Akik csatlakoznak egy ilyen fizikai és szellemi erőpróbához – ha szabad azt mondanom –, azok mind missziót teljesítenek. Olyan színészekről beszélek, mint Pásztor Erzsi, Pápai Erika, Tóth Judit, Hűvösvölgyi Ildikó, Nemcsák Károly, Szacsvay László, Mikó István. Visszük a jelmezeinket, beülünk a buszba, és megyünk játszani. A vidéken élő emberek, akiknek nagyrészt csak a tévé és a mozi jut, borzasztóan ki vannak éhezve a színházra. A színielőadás olyan közösségi szertartás, ahol a színpad és a nézőtér együtt él, közösen játszik estéről estére. Ennek óriási varázsa van, és ezért hiszem, hogy soha nem szűnhet meg.
– Nemrégiben belépett egy politikai pártba. Miért érezte szükségét annak, hogy aktív szerepet vállaljon a közéletben?
– Teljesen természetes a világon mindenütt, ahol működő demokrácia van, hogy egy művész, tudós, közéleti szereplő elkötelezettje lehet valamilyen szellemi irányzatnak. Úgy látszik, nálunk erre még rácsodálkoznak. Különben életem egyik legszebb élménye volt, amikor a Kossuth tér tribünjén ülhettem.
– Fellép, rendez, vendégszerepel, CD-ket ad ki, tanul, és színészmesterséget tanít a Táncművészeti Főiskolán. Van valami közös e tevékenységekben, valami, ami miatt épp ezekbe az irányokba halad?
– Ezen még nem gondolkoztam, de jó, hogy feltette ezt a kérdést. Talán a szolgálat. Gyakorló keresztény hívő ember vagyok, ezért nyilván a hitem a fő mozgatóerő. Ifjúkoromban egy időben pap akartam lenni. Ma már látom, hogy miért nem ezt az utat jelölte ki számomra a Jóisten. Nekem a családomban, a művészi hivatásomban kell szolgálnom. Igen, ez az életem vezérmotívuma: a szolgálat.