A Színház című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne. Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. Maugham férfi létére nagyon jól ábrázolta a női lélek kuszaságát, kiszámíthatatlanságát, megannyi furcsa rezdülését. Esze ágában sincs idealizálni a Nőt. Sőt, talán úgy is tekinthetünk művére, mint „leleplező” alkotásra.